Nyomtat
PDF

Tillandsiák gondozása

A Tillandsiák botanikailag a broméliafélék családjába tartoznak. Elterjedési területük Észak-Amerika déli részétől Közép-Amerikáig húzódik, s ezért a legváltozatosabb klíma viszonyoknak vannak kitéve. Előfordulnak az egyenlítői őserdőktől a 3500-4000 méter magas hegycsúcsokig, a csendes-óceáni homoksivatagtól az erdős övezeten át a bozótsztyeppig. Legelterjedtebbek az epifiton (fán lakó), amelyek természetes élőhelyükön élő és elhalt fa részeken, sziklafalon fejlődnek. Nem élősködők (!), a gyökerek csak kapaszkodási funkciót látnak el, a növény rögzítésére szolgálnak. A tillandsiák a víz és benne oldott tápanyagok felvételére különleges vízfelszívó pikkelyeket fejlesztenek, amelyek a növény leveleit díszítik a legváltozatosabb formában. A tillandsiák viszonylag igénytelen növények, ennek köszönhető könnyű tartásmódjuk, ápolásuk. Mint minden növénynek, a tillandsiáknak is fényre, levegőre, vízre és tápanyagokra van szükségük, a legfontosabb tényező mégis a fény. A tillandsiák világos helyet kedvelnek, direkt napsugárzástól a nyári hónapokban viszont védjük őket. Ha módunkban áll, tavasztól őszig helyezzük ki a szabadba más növények árnyékába. A nyári meleg hónapokban, akár naponta, télen ritkábban, hetente 1-2 alkalommal öntözzük. Ügyeljünk arra, hogy éjszakára ne maradjon nedves a növény, mert ez rothadási folyamatot indíthat el. A Közép-Európában általános szobahőmérsékleten a tillandsiák kielégítően fejlődnek. A növények nedvességhiányát leveleik besodródásával jelzik. Tápanyag utánpótláshoz használjon ezen növénynemzetségekhez kifejlesztett speciális tillandsia tápoldatot. Általában elmondható, hogy a zöld esőerdő övezetből származó fajok melegebbet, magasabb páratartalmat és mérsékeltebb közvetlen napsugárzást igényelnek, mint a fehéres, pikkelyszőrökkel gazdagon tarkított fajok, melyek napos helyet kedvelnek és alacsonyabb páratartalmú környezetben is jól érzik magukat. Ellentétben a többi trópusi származású növénnyel, a tillandsiák viszonylag ellenállók a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Ritkán megtámadhatják pajzstetvek a növényeket, ezeket mechanikus úton távolíthatjuk el. Változatos virág- és levélszínekkel méltán válhatnak lakásunk ékszereivé. Kis termetük lehetővé teszi, hogy csoportokban egymás mellett több fajt nevelhessünk együtt. Átültetni csak akkor kell a növényeket, ha fa alapjuk rohadni kezd, vagy ha súlygyarapodás miatt az aljzat nem bírja el a növényt (4-5 évenként).